6. fejezet

A fogaskerekek mozg�sba lend�lnek

M�snap Hayden hirtelen �bredt. Nem zavarta meg semmi az �lm�ban, de valami�rt fel�bredt. A szem�t kinyitva r�j�tt, hogy mi az oka: k�rh�zban volt. Egy kisebb m�ret�, egyszem�lyes k�rteremben volt. Rajta k�v�l m�g ott volt Pelton is, a t�le nem messze l�v� padon elny�jt�zva aludt. Az egyik l�ba lel�gott a fekv�hely�r�l.

Amikor lepillantott a kez�re, �szrevette, hogy abb�l egy kis cs� j�n ki, amely egy �tl�tsz� folyad�kkal teli palackban v�gz�d�tt. Nem tudta a nev�t ennek a szerkezetnek, de jobbnak l�tta nem hozz� ny�lni, mivel �gy l�tta, hogy a folyad�k a cs�v�n kereszt�l a karj�ba cs�p�g.

A gyenge reggeli napf�ny megnyugtat� hat�ssal volt r�, �gy elgondolkodott azon, ami t�rt�nt. Szerencs�tlen cselekedetek sorozata – gondolta mag�ban. Az idegen var�zsl� kil�t�re nem j�tt r�, honnan is tudhatta volna? Az apj�n k�v�l szinte nem ismert senki m�st, n�ha tal�lkozott egy-egy tan�rral a Roxfortb�l, de nem tudta a nev�ket, csak fut�lag j�rtak n�luk, amikor m�g kisebb volt.

F�l �r�n bel�l Pelton is fel�bredt. El�sz�r kicsit �rtetlen�l n�zett k�rbe, majd hirtelen fel�lt. L�b�t massz�rozva fordult Hayden fel�, agg�d� tekintettel.

- Hogy vagy?

- J�l – vonta meg a v�ll�t a k�rdezett. – Szerinted mi ez a cs�?

Pelton tan�cstalanul d�nt�tte oldalra a fej�t, majd fel�llt, �s kiny�jt�ztatta a tagjait. Ekkor ny�lt az ajt�, �s egy gy�gy�t� j�tt be rajta.

- J� reggelt, gyerekek!

- Maga gy�gy�t�? – k�rdezte Hayden.

- Gy�gy�t�? – furcsa kifejez�ssel az arc�n n�zett a n�ni a betegre. – �n �pol�n� vagyok, �s az�rt j�ttem, hogy levegyem r�lad az inf�zi�t, illetve megm�rjem a v�rcukorszinted.

Hayden �s Pelton �sszevont szem�ld�kkel, csod�lkozva n�ztek egym�sra. Ez m�gis mit jelent?

A n�ni ezt nem vette �szre, csak odas�t�lt Haydenhez, �s a palackj�val sz�szm�t�lt valamit. A cs� elt�nt a karj�b�l, �s a k�z�pkor� n� bek�t�tte a seb�t. Ugyan�gy, ahogy Pelton�t is bek�t�tt�k tegnap a v�r�t�mleszt�s ut�n. K�zben jovi�lisan mosolygott a fi�ra, amelyet bizonyosan megnyugtat� mosolynak sz�nt, de a beteg ett�l egy�ltal�n nem nyugodott meg. Mi ez a cs�? Milyen szintet m�rnek neki? Mit akarnak tenni vele a muglik?!

- Egy kis sz�r�st fogsz �rezni az ujjadban, kedvesem – mondta, majd szemmel alig k�vethet� mozdulattal megsz�rta Hayden mutat�ujj�t.

A fi� sziszegve kapta volna el a kez�t, de az �polgat� vagy kicsoda er�sen tartotta a csukl�j�t. Egy csepp v�rt fogott fel az ujj�b�l kibuggyan� v�r�s cseppek k�z�l, amelyet egy szerkezetbe tett, majd v�rt. Kis id� m�lva csipog�s hallatszott, majd a n� el�gedetten b�lintott.

- Remek. Azt hiszem, holnap m�r mehetsz is haza. – V�laszt sem v�rva Peltonhoz fordult. – Kedvesem, mivel te volt�l a donor, majd al� kell �rnod egy �vet. Mivel kiskor� vagy, az anyuk�dnak is al� kell �rnia. Ha megtenn�d, hogy kif�radsz velem az inform�ci�s pulthoz, r�gt�n al� is �rhatn�d. – Mosolyogva visszafordult Haydenhez. – Mindkett�t�k sz�leit �rtes�tett�k, m�g a d�lel�tt folyam�n itt lesznek, ne agg�djatok.

Azzal kis�t�lt az ajt�n. Pelton �s Hayden t�gra ny�lt szemmel, sz�jt�tva meredt arra a helyre, ahol az el�bb a n�ni �llt. Az utols� mondtat visszhangzott a fej�kben. Hayden azt�n �szbekapott.

- Az �v! Menj, �rd al�!

Pelton b�lintott, majd az �polgat� ut�n szaladt.

Kis id� m�lva visszat�rt, majd amikor megl�tta Haydent, �jra megjelent az aggodalom az arc�n. Most mit tegyenek? A m�siknak m�r volt ideje elgondolkodni a probl�m�n.

- Meg kell v�ltoztatnod magad – mondta lassan, mik�zben a fi� arc�t p�szt�zta.

- Att�l m�g itt lesznek mindketten… – kezdett bele az ellenkez�sbe Pelton, de bar�tja k�zbev�gott.

- Az nem sz�m�t. Figyelj, tudom, hogy tal�n rem�nytelen �br�ndoz�s, de mi van, ha t�nyleg testv�rek vagyunk? Ap�nak nem szabad r�j�nnie, hogy sejt�nk valamit. �s a te anyuk�dnak sem. �rted? �gy legal�bb nem j�nnek zavarba, mert nem k�t egyforma fi�t tal�lnak itt, amikor bej�nnek a k�rterembe. �s… ki tudja? M�g �gy is kider�thet�nk valamit.

Pelton elgondolkodva b�logatott, mik�zben Hayden magyar�zott neki. J� �tlet.

- Hogy n�zzek ki? – vigyorgott.

- T�k mindegy, csak ne hasonl�tsunk – mosolyodott el Hayden is.

Pelton homlokr�ncolva koncentr�lt, mik�zben a k�pzeletbeli �nmag�ra gondolt. Hayden figyelte, ahogy a haja visszah�z�dik a fej�be, �s sz�k�sbarna �rnyalatot vesz fel. S�t�t szeme megz�ld�lt, orra turcsibb lett. Belen�zett a k�rteremben l�v� t�k�rbe, �s elfintorodott. �gy fordult meg Hayden fel�.

A fi�n hasonl� arckifejez�st tal�lt.

- Az eredeti jobb. Az�rt ez sem rossz, �gy n�zel ki, mint ak�rmelyik �tlagos gyerek. B�r… az anyuk�dnak z�ld szeme van?

- Nem. Csak gondoltam kipr�b�lom – h�zta sz�lesre a sz�j�t a fi�. – V�rj, mindj�rt v�ltoztatok. – Szeme barn�ra s�t�t�lt. – �gy jobb?

- Sokkal. Ez �gy �letszer�bb.

Kiny�lt az ajt�, mire mindketten ijedten ugrottak egyet. Kider�lt azonban, hogy csak egy m�sik feh�rbe �lt�z�tt f�rfi az, �s k�t l�d�t cipelt mag�val. A l�d�kban felismert�k a saj�tjaikat. Sejtett�k, hogy az egyik t�borvezet� is a k�rh�zban van, aki a l�d�jukkal ut�nuk furik�zott. Csak � biztosan aludt m�g.

- K�sz�nj�k sz�pen – mosolygott Pelton a f�rfira, mire az biccentett egyet, �s m�r ott sem volt. – Kell valami a ti�db�l?

- Esetleg felvenn�m a pizsam�mat, ha m�r itt kell fek�dn�m. – A fi� b�lintott, majd a l�da fel� fordult. Az hasonl� volt az �v�hez, csak m�lyz�ld volt, nem s�t�tv�r�s. Felpattintotta a tetej�t, �s Hayden �tmutat�sa alapj�n megkereste a pizsam�t. Amikor megtal�lta a ruh�t, sz�rakozottan oldalra ford�tott egy zsebet, ahol az � l�d�j�n egy c�mer volt, �s mindig megn�zte, amikor pakolt. Egy halk ny�g�ssel h�trah�k�lt.

- Mi az? – k�rdezte gyorsan bar�tja.

- Ezt… ezt nem hiszem el – ny�gte ki. A m�sik nem b�rta ki, �s odas�t�lt megn�zni Pelton csod�lkoz�s�nak a t�rgy�t.

- Ez a c�mer mindig is itt volt. Mi a baj?

- Az eny�mben is van… – suttogta elhal� hangon a fi�. Odas�t�lt a saj�tj�hoz, �s a fedelet felpattintva megmutatta a c�mert. Az ugyanolyan volt, mint a Hayden�: s�t�tz�ld h�tt�ren egy oroszl�n, amelynek a l�bain�l egy k�gy� tekergett.

Mindketten t�tott sz�jjal b�mult�k a l�d�kat.

*

Hermion�t hajnali �tkor csenget�s �bresztette fel. �lmosan �s csod�lkozva ballagott a bej�rati ajt�hoz, hogy kilessen a kukucsk�l�n. Egy sz�m�ra ismeretlen f�rfi �csorgott a teraszon, lenge kis kab�tban. Felkapta mag�ra a k�nt�s�t, �s kinyitotta az ajt�t.

- J� reggelt k�v�nok! Miss Grangerhez van szerencs�m?

- Igen, �n vagyok.

- Eln�z�st, hogy ilyen kor�n zavarom. A nevem Mr. Partson, �s a helyi k�rh�zban dolgozom. �rtes�t�st kaptunk, hogy a kisfi�t, Peltont tegnap este tizenegykor besz�ll�tott�k a whitehaveni k�rh�zba. Ne agg�djon – sz�lt gyorsan, amikor l�tta, hogy a n� les�pad –, nincs semmi baja, az egyik t�rs�nak � volt a donora, ugyanis a t�borban t�z �t�tt ki, �s egy kisfi� sz�nmonoxid-m�rgez�st kapott. Az �n fia teh�t j�l van, viszont mivel kiskor�, k�telesek vagyunk �rtes�teni, �s biztos�tani a hely�t egy Whitehaven-be tart� rep�l�g�pre.

Hermione egy ideig m�g nem tudott megsz�lalni, alig tudta feldolgozni a hallott inform�ci�kat. T�z? Donor? Sz�nmonoxid-m�rgez�s? �risten… hova k�ldte a fi�t?! V�g�l b�lintott.

- K�sz�n�m, de elint�zem magamnak az utat. Mi a szobasz�ma?

A f�rfival m�g megbesz�lte, hogy pontosan merre tal�lja a k�rh�zat, illetve azon bel�l a fi�t, majd elk�sz�ntek egym�st�l.

F�lelem �s aggodalom kavargott benne. Hogy �thetett ki t�z egy t�borban, ahol a gyerekek szigor� fel�gyelet alatt vannak? Mi lett azzal a szeg�ny fi�val? A sz�nmonoxid-m�rgez�s s�lyos dolog… Viszont ha Peltont m�g id�ben megtal�lt�k, mint donort, akkor nincs semmi baja. Vajon Pelton j�l van?

Ezekkel a gondolatokkal pakolta �ssze n�h�ny cucc�t, k�sz�tette �ssze az �traval�j�t. H�tkor meg�rkezett a Reggeli Pr�f�t�ja, azt gyorsan berakta a k�zit�sk�j�ba. Miut�n k�sz volt, k�r�lbel�l f�l nyolckor dehoppan�lt a konyh�b�l, er�sen koncentr�lva az �ti c�lj�ra, aminek ut�nan�zett a t�rk�pen.

Egy pillanat m�lva egy �rny�kos sik�torban tal�lta mag�t. K�peny�t �sszeh�zta mag�n, �s hunyorogva kil�pett a naps�t�ses utc�ra. Az utcanevet megkereste az egyik csal�di h�z oldal�n, majd azt megkereste a t�rk�pen. Nem volt messze a k�rh�zt�l. K�r�lbel�l �t perc alatt ott is volt az �p�letn�l, amely m�r el�g �regnek n�zett ki: itt-ott repedeztek a falai �s az eredeti feh�r fest�k is megs�rgult m�r a falakon.

*

Perselus Piton agg�dva n�zett a k�rh�z �p�let�re, rem�lve, hogy eligazodik majd benne �s megtal�lja Haydent. M�r szinte remegett az aggodalomt�l, de csak szinte, mivel �, Perselus Piton nem szokott remegni. A fi�t sz�nmonoxid-m�rgez�ssel sz�ll�tott�k be tegnap este, azt mondta neki az orvos.

Amikor bel�pett az ajt�n, nagy leveg�t vett, majd odal�pett a recepci�s pulthoz. Am�g�tt egy kedvesen mosolyg�, k�z�pkor� h�lgyet tal�lt. Miut�n megtudta, hogy pontosan merre keresse a szob�t, sebes l�ptekkel indult el fel�. Ha lett volna tal�rja, az most biztosan a szok�sos m�don lengedezett volna m�g�tte. V�g�l meglelte a gyermekek sz�m�ra fenntartott intenz�v oszt�lyt, majd l�mpal�zasan �rkezett meg a szoba el�. Bentr�l hangokat hallott. M�gis kik besz�lgethetnek bent? Benyitott.

-… azt�n Pelton szerencs�re az utols� pill… – Fia r�gt�n f�lbeszak�totta a mondatot, ahogy megl�tta a bel�p�t. – Apa!

A bent tart�zkod�k mind fel� fordultak, � pedig alig mert hinni a szem�nek. Hermione Granger fordult fel� egy sz�kr�l, mosolyogva, kez�ben egy sz�k�sbarna haj� fi� kez�vel. Amikor azonban megl�tta a f�rfi arc�n elterpeszked� t�k�letes d�bbenetet, lehervadt a mosolya.

Perselusnak leesett az �lla. Mi?! Mit keres itt Hermione? Mondt�k ugyan, hogy egy kisfi� seg�tett Haydennek, de ha a n� fia lenne az, akkor nem �gy kellene kin�znie. Most mit csin�ljon? Tudta, hogy nem �llhat sok�ig hasonl� p�zban a k�sz�b�n, k�l�nben a fi�k gyan�t fognak. Megk�sz�r�lte a tork�t, becsuk�dott m�g�tte az ajt�.

- J� napot k�v�nok!

- J� napot! Hermione Granger vagyok, Pelton �desanyja – mutatott a fi�ra, majd a f�rfi fel� ny�jtotta a kez�t.

- Perselus Piton – viszonozta a bemutatkoz�st. – Hayden apja vagyok. –<i>�s Pelton� is</i>, tette hozz� mag�ban. – Khm… k�sz�n�m, hogy a fia ilyen seg�t�k�sznek bizonyult. Nagyon b�tor. Biztosan az anyj�t�l �r�k�lte – tette hozz�, majd g�nyosan megr�ndult a sz�ja sarka. Most, hogy l�tta, Pelton m�r j�l van, egyb�l visszatal�lt a r�gi �nj�hez.

Hermione persze �szrevette ezt, �s d�h�sen megvillant a szeme.

- Bizony�ra – villantott meg egy b�jmosolyt. – K�rem, velem tartana egy r�vid id�re? Al� kell �rnunk a sz�l�i nyilatkozatokat, illetve az elbocs�t�si enged�lyt is. – Apr� b�lint�s volt a v�lasz.

Miut�n a feln�ttek kimentek a k�rteremb�l, Pelton �s Hayden megillet�dve pillantottak egym�sra. Kicsit k�nosnak �reztek a helyzetet… R�ad�sul, amikor Hermione �t perccel ezel�tt bel�pett az ajt�n, akkor j�ttek r�, hogy a terv�k k�zel sem t�k�letes. Hiszen a n� tudta, hogy att�l f�ggetlen�l, hogy Pelton elv�ltoztatta a k�lsej�t, a kisfi� maga tudja, hogy eredetileg pont �gy n�z ki, mint a beteg. Akkor azonban m�r mindegy volt.

- H�t… �rdekes. B�rcsak hallan�m, hogy mit besz�lnek – sz�lalt meg Hayden, majd f�l�nken Peltonra kapta a tekintet�t. – Mit csin�lsz?

A k�rd�se arra vonatkozott, hogy a m�sik hirtelen fel�llt, �s a b�r�ndj�hez ugrott. Hamar r�akadt arra, amit keresett: k�t telef�l l�gott ki az ujjai k�z�l.

- Elfelejtetted, hogy j�ban vagyunk Weasley�kkel – kacsintott a fi�ra, majd izgatottan odaugrott az �gy�hoz.

Mindketten bedugt�k a f�l�kbe a f�ldug�kat, majd v�rt�k, hogy a zsineg tekeregve keresse meg a k�v�natos szem�lyeket a folyos�n. P�r m�sodperc m�lva fel is hangzott f�l�kben a p�rbesz�d, amely a kint �ll� m�gusok k�z�tt folyt.

-… nem sok ideje, de Hayden nagyon kedves fi�. �s pont �gy n�z ki, mint Pelton.

- Igaz�n? Nem vettem �szre, mivel �gy l�tom, Peltonnak furcsa m�don sz�k�sbarna a haja, amit v�gk�pp nem �rtek, hogy melyik g�nb�l sz�rma…

- Ne but�skodj, mondd, m�r nem eml�kszel? Pelton metamorfm�gus. B�r nem �rtem, mi�rt v�ltoztatta meg a k�lsej�t… Lehet, hogy csak az�rt, mert f�lt, hogy Hayden megijedne, ha megl�tn�, hogy olyasvalaki seg�tett rajta, aki ak�r az ikertestv�re is lehetne?

- Lehetne? – Piton felhorkantott. – Egy�bk�nt igazad van. Ha a t�borban m�r tal�lkoztak volna, akkor nem v�ltoztatta volna meg mag�t. Lehets�ges, hogy r�j�tt valamire?

- Nem tudom… Nem hiszem. Mindketten nyugodtnak t�ntek, m�g egym�sra sem gyakran n�ztek. Biztosan nem ismerkedtek meg.

- Remek. – A f�rfi hallhat�an megk�nnyebb�lt. – Akkor teh�t elm�lt a vesz�ly.

- Perselus, te is tudod, hogy ez nem igaz – mondta kem�nyen a n�. – Legk�s�bb a Roxfortban mindenre r�j�nnek, akkor pedig el kell mondanunk nekik az igazs�got.

A f�rfi m�lyet s�hajtott, majd val�sz�n�leg b�linthatott, mert ism�t Hermione hangj�t hallott�k.

- Menj�nk vissza. Peltont kihozom, hogy mindketten tudjunk besz�lni vel�k… K�s�bb tal�lkozunk. – �rezni lehetett a hangj�n, hogy mosolyog.

Bent a k�rteremben a k�t fi� a d�bbenett�l mozdulni sem tudott, alig fogt�k fel, hogy p�r m�sodperc m�lva bel�pnek az ajt�n a sz�leik. A sz�leik!! Pelton kih�zta a f�ldug�j�t, ezzel megszak�totta a kapcsolatot a k�lvil�ggal. A szeme sark�b�l l�tta, hogy Hayden is ugyanezt teszi, �s amikor r�n�zett, hirtelen el�nt�tte a szeretet az ismer�s von�sok l�tt�n, de most m�r tudta, hogy ez nem ak�rmilyen szeretet: hanem testv�ri! �rezte, ahogy felbugyog benne a boldogs�g: a sebesen sz�guld� sz�v�b�l �radt sz�t a teste minden porcik�j�ba, arca kipirult, keze remegett. Haydennel az �r�mt�l megr�szeg�lve vigyorogtak egym�sra, de sajnos t�bbre nem volt id�, mert ekkor benyitottak a sz�l�k.

- Pelton, dr�g�m, nem vagy �hes? Gyere, veszek neked valamit a b�f�ben, k�zben megbesz�lj�k, hogy eddig mi minden t�rt�nt veled a t�borban.

A fi� csak b�lintott. �szrev�tlen�l zsebre v�gta a telef�l�t, majd �desanyj�hoz l�pett. Mik�zben ment ki az ajt�n, az Apja �pp akkor l�pett be rajta, �gy elmentek egym�s mellett. Pelton nagyot szippantott a leveg�b�l, �s kellemes illat t�lt�tte meg az orr�t: egyfajta �des-keserny�s aroma, amely mintha keveredett volna a pergamenek jellegzetes illat�val. Nyugalom t�lt�tte el, ahogy bel�legezte, egyszerre tiszt�n tudott gondolkodni.

Esz�be jutott valami. Ahogy az ajt�t csukta be, visszan�zett Haydenre, aki szerencs�re szint�n kereste a tekintet�t. Mutat�ujj�t a sz�ja el� nyomta, kacsintott egyet, majd elengedte az ajt�t. Tudt�k, hogy ezzel a mozdulattal elkezd�d�tt egy bizonyos terv, amelynek a keret�ben egyel�re �gy tesznek, mintha nem ismern�k egym�st, hogy k�s�bb megvitass�k a tov�bbi teend�ket a „Hozzuk �ssze any��kat!” projekt c�lj�nak a megval�s�t�sa �rdek�ben. Ugyanis mindketten tiszt�ban voltak vele, hogy mind a n�gy�knek egy b�k�s, boldog csal�d az �lma. Mik�zben ezt v�giggondolt�k, az ajt�t mintha lass�tott felv�telen n�zt�k volna, �gy csuk�dott be m�g�tte.

El�z�←…….→K�vetkez�